MENÜ
Kezdõlap
Önéletrajz
Képgaléria
LINKAJÁNLÓ
Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Történelmi oldalak
MEGHÍVÓK
Testületi ülés
Kistérségi Társulás
Képgaléria ajánló
 
 
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 
Választás 2010
 
Választási eredmények

 Választással kapcsolatos hírek
 

Önkormányzati választások
Rejtõzködõ Magyarország
Cikekk a Magyar Nemzetben,
választókerületem településeirõl,
Ludwig Emil tollából:

Túrricse

Szamosbecs

Gyügye

Gacsály

Csenger

Szamosújlak

Szamostatárfalva

Jánkmajtis

Túristvándi

Nagyszekeres

Kisszekeres

Csengersima

Vámosoroszi



Fehérgyarmati oldalak
 

 












 
Magyar Kultúra Napja Szatmárcseke - Sólyom László köztársasági elnök beszéde

 2010.01.17.

 

Sólyom László beszéde

 

Tisztelt Ünneplõ Gyülekezet!

1823. január 22-e az a dátum, amely a Himnusz letisztázott kéziratán szerepel. Amikor 1989-ben a Kölcsey Társaság kezdeményezte, hogy ez a nap legyen a magyar kultúra napja, egyszerre kötötte ezt az ünnepet Kölcsey és a Himnusz nagyon is meghatározott gondolatköréhez, de nyitott egyszersmind tágas gondolati teret az ehhez társítható képzeteknek.

A Himnusz ugyanis nem egyszerûen a magyar irodalom, s így a magyar kultúra egy kiemelkedõ teljesítménye. Annál is sokkal több, mintha keletkezésének korát, a magyar kultúra akkori állapotát és körülményeit hozzágondolva egy korszak reprezentánsává tesszük. A Himnuszt a magyar nemzet szívébe fogadta, a Himnusz összeforrott a magyar történelemmel, a magyarság szimbóluma lett. A Himnusz elválaszthatatlan a hazaszeretettõl. A magyar kultúra, a Himnusz és a hazaszeretet kapcsolata azt is kifejezi, hogy a hazaszeretet is a magyar kultúra része, és hogy a hazaszeretetnek kultúrája van.

Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan. Nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad. A Himnuszt nem válthatja le semmi, nem helyettesíthetõ semmilyen más költeménnyel vagy zenemûvel. A Himnusz egyedül és önmagában teljes, mint ahogyan a piros-fehér-zöld magyar zászló is.

Ünneplõ Gyülekezet!

Jól tudjuk, hogy a Himnusz annak idején a modern Magyarország megteremtésének része volt. Ugyanaz a szellem és igény állt mögötte, amely a többi nagy nemzeti intézményt életre hívta: a Nemzeti Könyvtárat, a Magyar Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Színházat. Államfõi látogatások alkalmával – kül- és belföldön – számtalanszor hallottam más nemzetek himnuszait: pattogó indulókat, népies hangvételû dalokat. S mindig boldog vagyok, amikor megszólal az ünnepélyes magyar himnusz. A magyarok tudják, hogy ennek titka a szöveg és dallam tökéletes egysége. A Himnusz alkalmas volt arra, hogy imádságos jellegével egyesítse és mindenkinek megõrizze azt, amit korábban a magyarok éreztek, amikor a Boldogasszony anyánkat vagy az Erõs vár a mi Istenünket énekelték. A Himnusz mindenkit befogadott, és a Himnuszt mindenki befogadhatja. Ez az egyesítés, a közös alap az, ami ma is él. Kölcsey sok-sok csalódása között a hazaszeretetben talált haza, abban nyert megnyugvást. A Himnusz ezt sûríti össze: ezért lehet mindig megnyugvás és kiindulópont.

Ünneplõ Gyülekezet!

A Himnusz 1989 óta alkotmányos védelem alatt áll: hivatalosan is a Magyar Köztársaság nemzeti jelképe, Magyarország szuverenitásának egyik kifejezõje. De  a Himnusz egyszersmind a magyar nemzet ennél szélesebb közösségének is jelképe, minden magyar, az egész nemzet himnusza.

Még mielõtt errõl beszélnék, szeretném megosztani az ünneplõ közösséggel azt a gondolatot, hogy a Himnusz bensõséges kapcsolatba hozható a magyar Alkotmánnyal – vagy ahogy Kölcsey nevezte Országgyûlési naplójában: a szabadság alkotványával. Szokás ugyanis, hogy az alkotmányok bevezetései ünnepélyesen szólnak az illetõ ország történelmérõl, a küzdelmekrõl, amelyek az alkotmányig elvezették. Más preambulumok azokat az értékeket sorolják fel, amelyeket az alkotmány alatt élõ közösség magáénak vall, vagy ezt egy fohászkodással fejezi ki. Ismeretesek az ezzel kapcsolatos viták, itthon, vagy akár az Európai Unió alapdokumentumaival kapcsolatban is. Én azonban úgy érzem, hogy a Himnusz – a teljes Himnusz, amely végigmegy a magyar nép zivataros századain – tartalmilag és érzelmileg ezt a funkciót látja el. Hiszen mi máskor van az alkotmányos közösség egy tagjának, aki nem alkotmányértelmezõ jogász, szüksége a preambulumra? Akkor, ha az alkotvánnyal megszilárdított közösséget át akarja érezni.

Tisztelt Gyülekezet!

A magyar kultúra napján joggal beszélünk érzelmekrõl, hazaszeretetrõl, közösségünk átérzésérõl. A magyar kultúra öröksége, annak szeretete és birtokolása, és közösen folytatni akarása, ez tartja egyben, sõt ez alkotja a magyar nemzetet. Elnökségem egyik fõ törekvése volt, hogy Európában is megismertessem és elfogadtassam a határoktól és az állampolgárságtól független kulturális nemzet fogalmát és élõ valóságát, és beláttassam, hogy ez egy élõ valóság.

A magyar nemzet mint kulturális értelemben vett nemzet alapja a magyar nyelv, s ehhez járul a közös történelem, a közös kultúra más területei és az identitástudat. Kölcsey is írja a Parainesisben, hogy „haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog”, ahol is a nyelv az elsõ. Leginkább azért kell áldozatra készen lenni. Az a sír, amelyben Herder annak idején elsüllyedni látta a magyar nemzetet, a nyelv elvesztésének sírja volt. Ma a magyar nyelvért elsõsorban az országhatáron kívül élõ nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozniuk az asszimilációs nyomás ellenében. Határainkon kívül a magyar anyanyelv használata a nyilvánosságban és az államéletben is egyszerre általános emberi jogi kérdés, de ugyanakkor a magyar nemzet létkérdése továbbra is. Itthon pedig különösen érvényes, hogy a nyelv állapota emberi és közösségi létünk minõségének a mutatója. A magyar kultúra napján idõszerû fölhívni a figyelmet arra, hogy a szókincs szûkülésével, a helytelen hangsúllyal és mondatdallammal együtt sok más érték is sorvad. Ezért nemcsak a beszédre igaz, amit Kodály mondott: „a magyart egyre többen fújják hamisan”.

Nyugtázzuk viszont örömmel, hogy a jobb szótárak – az Akadémiai Kiadónál, az Osirisnél – már a teljes magyar nyelv szókincsét tartalmazzák; a határon túli nemzetrészek szavait is. Megnyugtató, hogy az Akadémia kiáll a tudományos kétnyelvûség mellett. Mert ha az angol nélkül nem is lehet mûvelni a tudományt, fenn kell tartani a magyar nyelv készségét arra, hogy minden fogalmat és problémát szabatosan kifejezhessen. S ugyanez a követelmény áll megint csak a határon túli magyar nyelvre és az ottani kétnyelvûségre, mert e nélkül a magyar nyelv konyhanyelvvé sorvad, s vele sorvad a magyar kultúra is.

Örömmel láthatjuk azt is, például az internetrõl tudható, hogy ma nagyon sok helyütt ünnepelik a magyar kultúra napját, a határoktól függetlenül. És ahogy látjuk, azok a mûsorok nem korlátozódnak az irodalomra. Sõt, a legkülönfélébb közösségek mutatják meg magukat, látható kedvvel; s érezhetõ, hogy ez a nap számukra nem egy hivatalosan szervezet ünnep. Ma örömmel emlékezhetünk meg arról, hogy a magyar mûvészet és tudomány jelen van a világban, és hogy sokféle változatban, de mégis egységet alkotva él itt, a Kárpát-medencében. S érdemes a kultúra fogalmának tágasságára gondolnunk: a politikai kultúrára, amely intézményeket alkot, a mindennapi érintkezés kultúrájára, a mûszaki kultúrára, az anyagi kultúrára, vagy arra is, hogyan hoz létre az ember kultúrtájakat. Kölcsey szûkebb hazájában éppen ma alapították meg a Szatmár-Beregi Natúrparkot, amely reményt ad arra, hogy az itteni kulturális értékek és természeti értékek egy ideillõ, harmonikus gazdasági fejlõdéssel együtt fennmaradnak. És, ünneplõ gyülekezet, nem erõltetett, hogy ha egy-egy táj minden szépségét, múltját, lakói küzdelmeit és alkotásait egyszerre szemléljük, hasonló érzés ébred bennünk, mint amikor a Himnuszt halljuk vagy énekeljük.

Tisztelt Gyülekezet!

A Kölcsey Társaság szintén a magyar kultúrának egy ilyen szép, ebbõl a tájból és kultúrájából fakadt termékeny hajtása. Rengeteg emberhez juttatták el Kölcsey mûveit – például érettségizõknek útravalóul a Parainesist, óriási munkával támogatták a Kölcsey–emlékhelyek kialakítását Álmosdon, Csekén vagy a határ túloldalán, Szõdemeteren is. S most nemcsak a meghívásért mondok most köszönetet, és nemcsak a már hagyományos megemlékezésért a magyar kultúra napján, hanem fõleg ezért az áldozatos munkáért. Ez a tevékeny hazaszeretet felel meg Kölcsey elképzelésének, aki azt írta, sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk.Sólyom László beszéde

 

 

 

 
 
 

Hírek

 2010.12.11.

Visszakaptuk a vasútközlekedést

Egy évet kellett várni. A Somodi Mária-féle Közlekedési Klub szervezésében 2009. december 12-én tartottunk vonalbúcsuztató megmozdulást. Akkor úgy tûnt, hogy bármennyire is ésszerûtlen a döntés, a vasútunkat halálra ítélték. Hiába a tradíciók, hiába az igény, a rációt suttba dobva - tisztán pénzügyi szempontok alapján - a fõvárosban döntöttek a mi közlekedésünkrõl. S bár ígérte az akkor ellenzéki, azóta kormánypárt, hogy amennyiben õk irányítják az országot, abban az esetben visszaállítják a közlekedés bevált rendjét, valljuk be: hittük is meg nem is. Idén december 11-én aztán megtörtént. A területért felelõs államtitkár, Fónagy János részvételével megtartott ünnepség keretében visszakaptuk a vasútközlekedést




 
2010.11.26.

 Kölcsey Ferenc Általános Iskola akadálymentesített feljárójának átadása

2010. november 26-án a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Óvoda és Bölcsõde intézményében  akadály mentesítési feljáró átadására került sor
 

 
 
2010.09.29.

Újraindul a vasút
 
Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Minisztérium döntése alapján a 113-as számú, Fehérgyarmat – Zajta vasúti vonalszakaszon a személyszállítás a decemberi menetrendváltást követõen újraindul.



 
 
2010.09.24.

Kölcsey Ferenc Általános Iskola épületének tetõ szigetelése befejezõdött

A Kölcsey Ferenc Általános Iskola épület tetõszigetelésének állapota rendkívül leromlott a szélsõséges hideg, illetve meleg idõjárások váltakozása következtében. A folyamatos beázások jelentek meg az emelet több tantermében és a földszinti ebédlõ helyiségében. Az Önkormányzat egyetemleges biztosítása a tantermek festésének kijavítását finanszírozza, viszont a tetõ kijavítását nem.



 

 2010.09.14.

Tájékoztatás térfigyelõ kamerák elhelyezésérõl

Fehérgyarmat Város Önkormányzatának Közterület-felügyelete térfigyelõ kamerákat helyeztet el a város belterületének különbözõ pontjain a közterület rendjének megóvása érdekében (Városfejlesztés, Környezetvédelmi és Mûszaki Bizottság 80/2010. (IX.01.) VFB határozata alapján):

1. Sétáló utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget - Városi Galéria épülete

2. Kertváros utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – Kis ÁBC

3. Sport utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – ÁFÉSZ Italdiszkont

4. Körforgalmi csomópont, Kossuth tér, Petõfi utca

 

YouTube videók

 

Ajánlott oldalak


 
 






 








 
 
 



 

2007.

Ajánlott böngésző: Firefox