MENÜ
Kezdõlap
Önéletrajz
Képgaléria
LINKAJÁNLÓ
Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Történelmi oldalak
MEGHÍVÓK
Testületi ülés
Kistérségi Társulás
Képgaléria ajánló
 
 
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 
Választás 2010
 
Választási eredmények

 Választással kapcsolatos hírek
 

Önkormányzati választások
Rejtõzködõ Magyarország
Cikekk a Magyar Nemzetben,
választókerületem településeirõl,
Ludwig Emil tollából:

Túrricse

Szamosbecs

Gyügye

Gacsály

Csenger

Szamosújlak

Szamostatárfalva

Jánkmajtis

Túristvándi

Nagyszekeres

Kisszekeres

Csengersima

Vámosoroszi



Fehérgyarmati oldalak
 

 












 
Az elsodort falu

Negyven éve megszüntették Nagygécet, egykori lakosai azonban most újra felélesztenék. Az árvízi emlékmû múlt szombati felavatásán a szándékos falurombolásról is megemlékeztek.
 
Nagygéc, 1970. május 14. Aznap éjjel a kutyák félelmetesen vonyítottak. A gyerekek lefeküdtek aludni, de õk is megérezték a bajt. Hamarosan dörömbölés az ajtón, valaki kiabál: meneküljenek, jön a víz!

Talán csak másodpercek teltek el, az emberek felkaptak valamit a pizsamájukra - szaladtak az Erge patakig, de a hídon már nem lehetett biztonságosan átkelni. A gyerekeket erõs, csizmás férfiak ragadták meg, akiket a hatalmas robajjal hömpölygõ víz majdnem elsodort - aztán mégis mindenki kijutott az áradat fogságából.

 

Elõször csak a faluközpontba, a templom mellé, ami magasabban fekszik, majd hajnal kettõkor megérkeztek a teherautók. Mindenkinek csak guggolásnyi hely jutott. Addigra már az egész falu víz alatt volt - az idegen sofõrök mellé traktorosok ültek, hogy mutassák, merre kanyarog az út, nehogy az árokba boruljanak.

 

749-en indultak útnak, de egy sem gondolta közülük, hogy csak ideiglenes lesz a visszatérés. Nagygécet magasabb fórumok döntése alapján hamarosan letörölték az ország térképérõl, elbontották megmaradt házait az uradalmi kastélyokkal együtt (csupán néhány épület maradt), leszerelték a falutáblát. És hogy soha többé senki ne tudjon visszajönni, évtizedekre építési tilalmat rendeltek el. Ide indulunk most, negyven év után, emlékezni.

Harangok zúgása

Falutábla valóban nincs a keresztútnál, ahol a 49-es útról, a román határ elõtt jobbra le kell térni a kis szatmári zsákfaluba, egy jelet mégis elhelyeztek azóta a géciek, persze már a rendszerváltás után: fejfára emlékeztetõ fakereszten felirat jelzi a falu pusztulását: Nagygéc 1970. A kövesút jó állapotban van, az út mentén villanyoszlopok állnak. Megtudjuk: a faluban tényleg van közvilágítás: hét égõ világít sötétedés után, a számlát a csengersimai önkormányzat fizeti, mivel a felszámolt falu e település zártkertje.

De 2010. május 15-én nem kihalt a falu: hosszú kocsisor parkol a Fõ utcán, a templomkert közelében. Csengerbõl, Csengersimából, Mátészalkáról, Nyíregyházáról, Debrecenbõl és az ország számos településérõl érkeztek egykori nagygéciek, hogy tragédiájuk 40. évfordulóján részt vegyenek az árvízi emlékmû felavatásán.

 "A szándékos falurombolás mementója" - ez a tábla fogadja az ünneplõbe öltözött vendégsereget, több mint ezer embert. Mára megkopott egyéb feliratok jelzik, hogy a falu egykori lakóival a rendszerváltás után milyen sokan szolidaritást vállaltak. Régészek, város- és faluvédõk, egyetemisták táboroztak itt, hogy kifejezzék együttérzésüket, és hogy megmentsék az Árpád-kori templomot. Némelyek megrendülten szemlélik mai állapotát.

Az ablakok kitörve, az ablakkeretek is hiányoznak, a vakolat omladozik. Negyven év múltán is látni, meddig ért az ár, de az enyészet némely helyen a plafonig rombolta a belsõ vakolatot. A fakazetták színes mintája lekopott, a homokkal felszórt padlón ötméteres deszkákat fektettek a mûanyag székek alá, hogy senki ne süllyedjen el az istentisztelet alatt. Eltûnt a két harang is, az avatás pillanatában az MTV-ben készült CD-felvételrõl hallhatjuk az egykori nagygéci harangszót.

"Több település elszenvedte azt a csapást, amit Nagygéc, de egyiket sem törölték le a nemzet térképérõl. Nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a megaláztatást" - hallatszik a hangszórókon át egészen a szántóföldekig a Nagygécért Közhasznú Egyesület elnökének beszéde. Juhász Ferenc hozzáteszi: "Az ország tartozik annyival Nagygécnek, hogy felújítsa a templomunkat. Kifejezzük óhajunkat, hogy a faluközpontot nyilvánítsák nemzeti emlékhellyé, és minden olyan tiltó, korlátozó rendelkezést, amely a terület fejlõdését akadályozza, töröljenek el." Páran már reménykednek is, hogy a jelen lévõ és fel is szólaló Tilki Attila fideszes parlamenti képviselõ talán majd szót emel érdekükben.

A 800 éves falu költõket, írókat, szabadságharcosokat, országgyûlési és vármegyei képviselõket adott az országnak - hallhatjuk a régi dicsõséget, s a legújabb hõsök nevét is felsorolják: azokat, aki segítették az árvízi emlékmû létrehozását. Jöttek a Dunántúlról, Pestrõl, Nyíregyházáról, Mátészalkáról, volt, aki cementet hozott, más segédmunkát vállalt, maltert kevert. Húsz köbméter sódert használtak fel, és csak az alap 130 centiméter mély, hogy Nagygéc nevét árvíz ne tudja többé elsodorni.

"Miközben máshol milliókba kerülnek az emlékmûvek, itt tíz fillért sem kellett fizetni, mindenki ingyen dolgozott"- mondja Juhász Ferenc. A mérnöki munkákat Gaál Imre irányította - a "bótos" Imre bácsi fia, ahogy bemutatkozott -, és segítséget is mátészalkai vállalkozásából hozott. A hét, egyenként 2,5 méteres oszlop mindegyike Nagygéc nevének egy-egy betûjét tartja. Az egy centiméter vastagságú, harmincszor negyvencentis acélbetûk pedig örök életûek.

Kerülõ úton

A templomba a törött ablakon át az istentisztelet alatt is behallatszik a madarak éneke. Az idõsekre való tekintettel ülve énekeljük a 42. zsoltárt. "Az elmúlt negyven évben bizonyára sokan elgondolkodtak azon, mi történt Nagygécben, és miért kellett ennek így történnie"- szól Almási Zsuzsanna lelkész. Bibliai példázattal igazolja, hogy mégis hálásak lehetünk, hiszen láthatjuk, milyen sok itt a gyermek, akik még nem éltek az árvíz idején, mégis megérintette õket ez a történet. "Ez a falu azokon a történeteken keresztül, amiket tõlünk hallanak, bennük fog továbbélni" - mondja.

 

A templomból kifelé jövet több emberbõl elõtolulnak az emlékek. Senki nem számított arra, hogy aznap kiönt a folyó. Zolcsák Anna néni május 14-én reggel még bigicselni, vagyis a búzából szúrókát irtani ment, este meg már menekülni kellett. Pár szem diót, egy csomag levestésztát, kis kávét dobott a zsebébe - ami épp kéznél volt. "A mi lakásunk új volt, és semmivé vált - mondja még annyi év után is megrendülten. - Úgy húzkodtuk ki alóla a katonákkal az ágynemût, takarót, minden tiszta iszap volt."

A katonáktól kapott ponyvasátor az esõ miatt rájuk szakadt. Végül a sógora fabódét eszkábált deszkából, abban aludtak. Mindegy, milyen körülmények között, csak a saját telkükön legyenek - mindenki ezt kívánta. Akkor még állt a Schwarz-féle kastély, a tanácsháza, ott fõztek, de aztán érthetetlen módon azt lerombolták.

Juhász Lászlóné, Ilonka néni újságcikket mutat, amelyet 1970 óta õriz: a megroggyant háza van rajta, épp kezdik bontani a katonák. A tsz-irodával - a volt Éder-villával - szemben volt a lakása. Az is vályogból készült, mint mindegyik, ami összedõlt. De a nyári konyha meg a tyúkól megmaradt. Ilonka néni május 14-én délután még kiment a temetõbe, de már csak kerülõ úton tudott hazajönni. Éjszaka aztán õ is felszállt családjával egy teherautóra. "Borzalmas volt hallani a sötétben, ahogy recsegve-ropogva összedõltek az épületek, a jószág meg ordított."

 

Többen is az árvizet tárgyalják, de senki nem tud magyarázatot arra, miért szüntették meg a falut. Az ár levonulása után hamar kiderült, hogy nem lehet újjáépíteni a házakat. Mindenki azt hallotta, hogy ez Csenger nagyközségi közös tanács kívánsága volt, hogy a betelepülõkkel növelve létszámát várossá válhasson. A helyiek elõször tiltakoztak. Küldöttség ment a minisztériumba. Azt mondták nekik, hogy gát épül, ami Nagygécet nem védi, ahogy Komlódtótfalut, Garbolcot, Kishódost, Nagyhódost sem. Volt, aki a maradás mellett agitált, mások arra próbáltak mindenkit rávenni, menjenek el.

Az emberek ingyentelket kaptak az ország bármely településén, csak hogy elköltözzenek. Sõt meg is fenyegették a makacskodókat, hogy könnyen eleshetnek a lehetõségtõl és a kamatmentes építési hiteltõl. A nagygéciek így szétszóródtak: sokan a szomszédos Csengersimába, hogy közel legyenek szülõföldjükhöz, mások Csengerbe, Mátészalkára, Nyíregyházára, a Dunántúlra, szerte a nagyvilágba. De évtizedek múltával sem nyugodtak bele a falurombolásba.

Gaál Lajcsi bácsi is csak a fejét csóválja, mintha negyven év után sem tudná tudomásul venni a történteket. Javaslata is lenne a falu felélesztésére: "Az illetékes szervezeteket kérjük, hogy legalább nyolc-tíz lakást építsenek, és azoknak, akik beköltöznek, munkát biztosítsanak" - mondja. De elképzelhetõnek tartaná azt is, hogy Erdélybõl telepítsenek oda családokat. Csak azt nem tudja elfogadni, hogy Nagygéc nincs többé.

A ház hûlt helye

A gát meg is épült annak idején, de a kívül esõ falvak közül egyedül Nagygéc szûnt meg (ma ketten laknak benne), árvíz pedig azóta sem volt itt. A falu egykori lakosainak jó része ma sem érzi otthon magát választott településén. Csengersimában bekerülteknek, Csengerben géci cigányoknak hívják õket. "Az elmúlt negyven évben bárhová mentem, mindig azt mondtam: nagygéci vagyok, de Csengersimában lakom" - meséli Ilonka néni. "Az ember negyven év múlva is csak sír" - teszi hozzá. "Becsaptak bennünket" - mondja Anna néni, aki a mai napig is visszasírja "a drága jó géci földet, amilyen az egész világban nincsen".

Közben azért az ünnepség helyszínén ki-ki megeszi a pörköltjét, babgulyását - ma itt ezerkétszáz embert vendégelt meg az egyesület, és senkinek sem kellett fizetni érte. Páran idõznek még a magtárépületben, amelyben az évfordulóra berendezték az egykori postát - képeslapot lehet itt venni ma, Nagygéc feliratú pecséttel.

 

Többen elindulnak a temetõbe, elültetik a palántát édesanyjuk sírján, és persze elmennek megnézni a régi házhelyet. Nincs ott semmi, csak fû, fa, bokor. De azért megint el lehet mondani néhány perc hallgatás után: itt állt a házunk. Mások az emlékoszlopoknál idõznek. Nem sikerült megvalósítani a tervet, hogy felvéssék rájuk mind a 749 nevet, majd jövõre. De papírlapokon, utcánként felsorolták az egykori háztulajdonosokat. Mutatják is többen az unokáknak, dédunokáknak: ez itt a nagypapa.

A tudósító is megtalálja a Darai utcát, alatta édesapja nevét, s mutatná a gyermekeinek. De õk már elindultak az Erge partjára a régi házhoz - illetve a hûlt helyéhez - az unokatestvéreikkel, hogy aztán továbbvigyék magukkal az emléket. Mert, ahogy a lelkész mondta, a falu bennük él majd tovább.

Forrás: hetivalasz.hu
 
 

Hírek

 2010.12.11.

Visszakaptuk a vasútközlekedést

Egy évet kellett várni. A Somodi Mária-féle Közlekedési Klub szervezésében 2009. december 12-én tartottunk vonalbúcsuztató megmozdulást. Akkor úgy tûnt, hogy bármennyire is ésszerûtlen a döntés, a vasútunkat halálra ítélték. Hiába a tradíciók, hiába az igény, a rációt suttba dobva - tisztán pénzügyi szempontok alapján - a fõvárosban döntöttek a mi közlekedésünkrõl. S bár ígérte az akkor ellenzéki, azóta kormánypárt, hogy amennyiben õk irányítják az országot, abban az esetben visszaállítják a közlekedés bevált rendjét, valljuk be: hittük is meg nem is. Idén december 11-én aztán megtörtént. A területért felelõs államtitkár, Fónagy János részvételével megtartott ünnepség keretében visszakaptuk a vasútközlekedést




 
2010.11.26.

 Kölcsey Ferenc Általános Iskola akadálymentesített feljárójának átadása

2010. november 26-án a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Óvoda és Bölcsõde intézményében  akadály mentesítési feljáró átadására került sor
 

 
 
2010.09.29.

Újraindul a vasút
 
Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Minisztérium döntése alapján a 113-as számú, Fehérgyarmat – Zajta vasúti vonalszakaszon a személyszállítás a decemberi menetrendváltást követõen újraindul.



 
 
2010.09.24.

Kölcsey Ferenc Általános Iskola épületének tetõ szigetelése befejezõdött

A Kölcsey Ferenc Általános Iskola épület tetõszigetelésének állapota rendkívül leromlott a szélsõséges hideg, illetve meleg idõjárások váltakozása következtében. A folyamatos beázások jelentek meg az emelet több tantermében és a földszinti ebédlõ helyiségében. Az Önkormányzat egyetemleges biztosítása a tantermek festésének kijavítását finanszírozza, viszont a tetõ kijavítását nem.



 

 2010.09.14.

Tájékoztatás térfigyelõ kamerák elhelyezésérõl

Fehérgyarmat Város Önkormányzatának Közterület-felügyelete térfigyelõ kamerákat helyeztet el a város belterületének különbözõ pontjain a közterület rendjének megóvása érdekében (Városfejlesztés, Környezetvédelmi és Mûszaki Bizottság 80/2010. (IX.01.) VFB határozata alapján):

1. Sétáló utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget - Városi Galéria épülete

2. Kertváros utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – Kis ÁBC

3. Sport utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – ÁFÉSZ Italdiszkont

4. Körforgalmi csomópont, Kossuth tér, Petõfi utca

 

YouTube videók

 

Ajánlott oldalak


 
 






 








 
 
 



 

2007.

Ajánlott böngésző: Firefox