MENÜ
Kezdõlap
Önéletrajz
Képgaléria
LINKAJÁNLÓ
Magyar oldalak
Külföldi oldalak
Történelmi oldalak
MEGHÍVÓK
Testületi ülés
Kistérségi Társulás
Képgaléria ajánló
 
 
 
 
 
 


 
 
 
 
 
 
Választás 2010
 
Választási eredmények

 Választással kapcsolatos hírek
 

Önkormányzati választások
Rejtõzködõ Magyarország
Cikekk a Magyar Nemzetben,
választókerületem településeirõl,
Ludwig Emil tollából:

Túrricse

Szamosbecs

Gyügye

Gacsály

Csenger

Szamosújlak

Szamostatárfalva

Jánkmajtis

Túristvándi

Nagyszekeres

Kisszekeres

Csengersima

Vámosoroszi



Fehérgyarmati oldalak
 

 












 
Ígéret van, felelõs nincs

2009.04.23.

A Szamos-Kraszna árapasztó tározó megvalósítására kormányzati ígéret van, de a végrehajtásnak nincs felelõse, újabban Beregben ígérgetnek hasonló tározót az illetékesek – állítják a Fidesz megyei politikusai.

Fülöp István és Tilki Attila országgyûlési képviselõk tartottak sajtótájékoztatót a Szamos-Kraszna árapasztó tározóról.

Fülöp Istvántól megtudtuk, hogy hétfõn a szaktárca vezetõjének kérdést is feltett a parlamentben, de nem kapott választ arra, mi lesz a tározó sorsa.
– Mindenki tudja, hogy a szatmári térséget gyakran veszélyezteti az árvíz. Az árhullámok mérete az elmúlt években egyre nagyobb. Ezek elleni védelem érdekében épülne a Szamos-Kraszna-közén az árapasztó tározó. A tervet kezdettõl fogva támogattuk, de hangsúlyoztuk, hogy komplex vidékfejlesztési tervekkel és beruházásokkal együtt, a helyben élõkkel egyeztetve lehetséges a megvalósítása. A térségben élõk is elfogadták a terv szükségességét, de konkrétumokra is kíváncsiak voltak. Kérdéseik legtöbbször megválaszolatlanok maradtak. Néha elhangzottak kósza ígéretek, de késõbb kiderült, hogy nincs felelõse az ígéreteknek. Ezért az érintett térség lakói kételkedve fogadják a hangzatos politikai szólamokat. Nincs felelõs, akin az ígéreteket számon lehetne kérni. Ma már úgy látszik, a kormányzat letett a terv végrehajtásáról, és újabban a Bergben akarnak árapasztót építeni. Azt már most mondhatjuk, hogy az emberek ellenére, a véleményük, kéréseik figyelembe vétele nélkül ott sem szabad nekikezdeni a kivitelezésnek. Mi azt akarjuk, hogy a Szamos-Kraszna-közi tározó is megépüljön – mondta Fülöp István.

Tilki Attila, aki Fehérgyarmat polgármestere is, arra emlékeztetett, hogy az árapasztó tározók építése 2002-ben került elõször napirendre. A Vásárhelyi-terv elfogadását 2004-ben törvénybe is foglalták. Abban még az áll, hogy a Tisza-Szamos-közén épül az árapasztó. Mivel az építkezés elõkészítésekor hasonló helyzet állt elõ, mint most a Szamos-Kraszna-közben, a kormányzat feledte a terveket, és Szamos-Kraszna-közi tározót álmodtak. Itt sem sikerült a helyben élõkkel párbeszédet kialakítani, most az árapasztó tervével tovább mentek, és a beregi falvakban ígérgetnek.

- revayz -


Forrás: IndexKelet

 
Együtt az élõ Tiszáért!
2009. május 04.
 
HIDVÉGI-ÜSTÖS PÁL túlélési- és navigációs specialista, extrém sportoló, túravezetõ május 1-én startotl Vásárosnaményból egy nagyszabású környezetvédelmi fesztivál keretében és 2009-ben minden tiszai települést felkeres, hogy kezet rázzon és konzultáljon a polgármesterekkel, akik egy közös nyilatkozat aláírásával fejezhetik ki a tiszai összefogás melletti elkötelezettségüket.
A településeken sportolók, gyerekek, rövid séta erejéig akár idõsek is csatlakozhattak Pálhoz. Fehérgyarmaton  a lelkes városlakókkal együtt május elsején a kora délutáni órákban városunk polgármestere kísérte végig a neves sportembert.
Földön vízen levegõben a Tiszáért!
 
 
 
 
 
 
Konferencia a határmenti kapcsolatok elõsegítésére

 2009. április 17. 

 Kétnapos konferenciát tartottak Fehérgyarmaton a magyar-ukrán határ menti kapcsolatok lehetõségeirõl a Schengeni határ mentén címmel. Történelmi eseménynek tekinthetõ, hogy a találkozón elsõ ízben tartott közös informális megbeszélést a hármashatár szomszédos régióinak vezetõje.
A konferencia létrejöttét támogató EuroClip-EuroKapocs Közalapítvány jóvoltából immár 2003. óta folyamatos információáramlás történik Kárpátalján és Magyarországon, a két ország és az Európai Unió kapcsolatáról.
Csütörtökön a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés alelnöke kiemelt fontosságúnak nevezte a Kárpátaljával történõ kapcsolattartás területén az egyes személyek és a civil szervezetek együttmûködését, ugyanis szerinte ennek mentén válhatnak szorosabbá a szomszédos területeken élõk mindennapjai.
Kozma Péter szerint a rendszerváltás után átjárhatóvá váló határok következtében elinduló kohéziót a Schengeni egyezmény következtében adódó nehézségek visszavetették, de megvan a szándék az érintett megyék vezetõiben arra, hogy újraépítsék és erõsítsék a természetes földrajzi, kulturális és gazdasági egységet.
A rendezvény házigazdájaként, dr. Tilki Attila, Fehérgyarmat polgármestere olyan közös programokat említett, amelyek a Szatmár-Beregben élõk számára újra természetes térségi központtá tehetik Beregszászt, vagy Szatmárnémetit. Ilyen a beregszászi fõiskola, a szatmárnémeti és a beregszászi színház, ahol a közeljövõben Magyarországról is várhatnak majd látogatókat.
A beregszászi fõiskola vezetõje, Orosz Ildikó szerint egyenlõre problémát okoz a bolognai képzés akkreditációja Ukrajnában, de az engedélyeztetés sikeressége esetén közelebb hozhatóvá válik a felsõoktatás a határ menti magyarországi területek számára is.
A konferencia második napján történelmi tanácskozásra kerülhetett sor a Szatmár megyei, a Kárpátaljai és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés vezetõi között. Seszták Oszkár szerint az a történelmi hátrányt, hogy Trianon következtében mindhárom régió évtizedek óta a határmentiség negatívumaival küzd, az Európai Unió regionális programjainak segítségével lehetõsséggé lehet változtatni. Úgy véli, hogy a most elindított infrastrukturális fejlesztések szerves egésszé formálhatják a térséget, amely ezáltal peremvidékekbõl központi régióvá válhat.
Brenzovics László pozitívan értékeli a Schengeni Egyezmény ellenére viszonylag könnyen átjárható határokat, azonban nehéznek ítéli a gazdasági felemelkedést, ugyanis mindkét régió tõkehiánnyal küzd, és ezáltal sokszor nem erõsítik, hanem gyengítik egymást a vállalkozások.
A Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke szerint nem lehet függetleníteni a szóban forgó régió helyzetét Ukrajna és Magyarország belpolitikájától, amely az utóbbi idõk válságainak következtében csak ritkán nyújt valós segítséget a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésében.
Ennél kedvezõbb a helyzet Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában, ugyanis a legfrissebb uniós programok keretében a határokon átnyúló közutak korszerûsítésére és jelentõs kulturális programok kialakítására nyílik lehetõség. Csehi Árpád úgy véli, hogy sikerült a szomszédos megyék vezetõinek minden lehetõséget megragadni ahhoz, hogy ismét természetes egységgé váljanak a határ menti területek.
A konferencia létrejöttét támogató EuroClip-EuroKapocs Közalapítvány jóvoltából immár 2003. óta folyamatos információáramlás történik Kárpátalján és Magyarországon, a két ország és az Európai Unió kapcsolatáról.
 
WITTNER MÁRIA LÁTOGATÁSA VÁROSUNKBAN

„Azt várja tõlünk most a világ,
hogy pusztán keresztényi könyörületbõl
bocsássunk meg, lépjünk tovább?”

 

Március 15-i Nemzeti Ünnepünket követõen az 1956-os forradalom és szabadságharc emblematikus személyisége tisztelte meg városunkat.

Wittner Mária, egykori halálra ítélt, ’56-os hõs a már jól megszokott helyszínen, a Református Imaházban találkozott a fehérgyarmatiakkal és a környezõ településekrõl érkezõkkel. Hála Istennek ezen az estén is megtelt a terem a jó érzésû polgárokkal.

 Hóhér, vigyázz! a címe annak a portréfilmnek, amely a mi drága Máriánk életét mutatja be. Ezen filmnek a vetítésével kezdõdött az esti program, melyben több helyszínre kalauzolnak el minket: többek közt a siralomháztól kezdve az apácákhoz, akik felnevelték a késõbbi szabadságharcost, a vérbefojtott 50. évforduló emlékezetes színtereire és a Parlament folyosóira is. (A forgatást a parlamenti bürokrácia szerette volna megakadályozni, kezdetben még azt is tagadták, hogy van alagsora az Irodaháznak, szánalmas próbálkozásaik azonban kudarcot vallottak.) Megismerhetjük, miként lettek a fiatalokból fegyverforgató harcosok, majd büszkén a halállal farkasszemet nézõ kivégzettek. Sokat hallunk Wittner Mária barátnõjérõl, „Katiról”, akivel nyolc hónapon keresztül voltak cellatársak a siralomházban, majd aki felemelt fejjel ment az akasztófáig. Névtelen hõsök és kivégzettek kelnek életre egy-egy régi fénykép, vagy éppen Wittner Mária, õket sosem feledõ emlékezetének hatására.

 Döbbenetes része a filmnek, amikor az utca emberét szólaltatják meg a készítõk. Kamerába röhögcsélõ fiatalok próbálkoznak 1956-ról valamilyen gondolatot feleleveníteni, sajnos nem sok eredménnyel. Azonban ez nemcsak az õ hibájuk. Az idõsebb korosztály sem áll a helyzet magaslatán, amikor a forradalomról kérdezik.

Magyarságtudat? Ugyan kérem, az mire való? Miért kellene a ma fiataljainak ismerniük történelmünket, kultúránkat, mûvészetünket? Ez nem érdeke az éppen hatalmon lévõknek. Ez nem tenné eladhatóvá a médiából jól ismert „percemberkéket.” Ez nem fér össze azzal az új szemlélettel, amely drága hazánk tudatos tönkretételére törekszik.

De még mielõtt nagyon elkanyarodnék az est témájától, térjünk vissza Wittner Máriához, aki a filmet követõen személyesen is köztünk volt az Imaházban.

Az egykori szabadságharcost feszült figyelemmel, mélyen megrendülten hallgatta a közönség. Súlyos, elgondolkodtató mondanivalója láthatóan mindenkit megérintett.

Mindenkit megérintett az, ahogyan az egykori halálra ítélt ’56-os szerepvállalásáról beszélt, a kenyérosztásról, a november 4-ei szovjet invázió során az Üllõi úton aknarepeszektõl szerzett sebesülésérõl, a könyörtelen fogva tartásról. (1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án halálra ítélték. Ítéletét másodfokon 1959. február 24-én életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult.) Mansfeld Péterrõl, akinek esetében megvárták, hogy nagykorú legyen és kivégezhessék. Mint Wittner Mária elmondta, önmaga sem tudta, nem érti, hogy maradhatott életben. (A képen a Vajdahunyad utcai csoport látható)

 

 És megelevenedett elõttünk a történelem, a Corvin köz, „amikor folytak a harcok, benzines palackokat töltöttünk. A késõbbiek folyamán, amikor a harcok úgy-ahogy megszûntek és fegyverszünet volt, akkor fegyveres járõrszolgálatot teljesítettünk. Azután a lakossági élelmiszer-kiosztásnál tartottuk fenn a rendet, illetve magunk is szétosztottuk a kilõtt üzletek árukészletét.” (Havrila Béláné, Kati és Wittner Mária 1956. október végén a Vajdahunyad u. 41. elõtt)

Megidézõdtek elõttünk a Gyûjtõben, a Tolnaiban, a Markóban történt megpróbáltatások, a kihallgatások, a beszervezések és beszervezési kísérletek, és a tárgyalások, az ítélethirdetés.

 „Kilencen ültünk a vádlottak padján. A perben én voltam az elsõrendû vádlott, Kati a másodrendû, Tóth Jóska és a Kóté Sörös Jóska voltak a harmad- és a negyedrendû vádlottak. A négy elsõt ítélték halálra. A másodfokú tárgyalás 1959. február 23-án és 24-én volt. A Katinak meg nekem egy ügyvédünk volt. Az ügyvédek kegyelmet kértek, beadták, és átalakult a bíróság kegyelmi tanáccsá, ahol mind a négy halálos ítéletet jóváhagyták; másodfokon az én halálos ítéletemet megváltoztatták, a többiekét nem. Mint halálraítélteket, átvittek a Gyûjtõbe.  Aztán átvittek bennünket a Kisfogházba. Négyen voltunk a zárkában. Amikor kimondták a halálos ítéletet, az ember pillanatnyilag föl sem fogta. Aztán egy idõ után eljutott a tudatomig, hogy megölnek. De nemcsak gondolatban vívódott vele az ember, hiszen szinte napi tényként állt mellette a halál. Azok már nem gondolatok, képzelgések voltak, hanem ott volt a maga kézzelfogható valóságában. Mert naponta vitték az embereket akasztani, volt olyan nap, hogy hét embert akasztottak. Katit 1959. február 26-án végezték ki. Nem tudom, hogy másokat hogy vittek ki. Kinyílt az ajtó, és hívták. Összeborultunk, aztán bejött két fegyõr, megfogták, kézen fogták, és kivitték. Csak néztem utánuk, míg be nem csapódott az ajtó. Pici kis nõ volt a Kati, egyenesen, feltartott fejjel ment. Sokszor felmerült bennem a gondolat,  Kati utolsó képe, hogy vajon én, ha eljutok odáig, vajon én milyen lettem volna. Eljátszott ezzel a gondolattal is az ember. Nem tudom, hogy én hogy viselkedtem volna, de remélem, hogy jól. Már úgy, hogy nekem tetszõen. Mert azt, hogy könyörögni lássanak, azt semmi szín alatt, inkább belerohadnék a földbe, mint hogy könyörögjek meg siránkozzak, azt nem tudom elképzelni. Kati is ilyen volt.”

 

Szinte magam elõtt láttam, ahogy a „Legvidámabb barakk” önkényurai elvetemülten, gyûlölettel a szemükben ítélkeztek a forradalmárok felett. És sajnos látom ma is, hogy ezen önkényurak és leszármazottaik ugyanilyen undorral és gyûlölettel fordulnak mindennel és mindenkivel szembe, aki, és ami nem az õ ízlésüknek megfelelõ.

De mi felelhet meg az õ ízlésüknek? Minden, ami nem nemzeti, minden, ami összmagyarság ellenes, minden, amibõl hiányzik a hit. Minden, ami Istentelen. Egy olyan világban érzik jól magukat, ahonnan kiûzték az Istent!

„Mária levette az országról a kezét” – mondta évekkel ezelõtt a jelenlegi miniszterelnök.  De tévedett. Tévedett, mint oly sok dologban, oly sokszor tette már azt. Hiába szeretné õ rátenni kezeit hazánkra, nem fog sikerül neki. Mint ahogyan nem sikerült tatárnak, töröknek, Habsburgnak, szovjetnek sem.

Sokkal erõsebb a Nemzet annál, mintsem holmi bitang tönkre tegye azt. Ha a Jó Isten velünk, kicsoda ellenünk.

„Valahányszor kimegyek Kati sírjához a 301-esbe, mindig visszajönnek a hangok. Mindig elementáris erõvel törnek rám. Igazságtétel? Alkotmánybíróság? Jó. Én megbocsátok a magam nevében, de kinek bocsássak meg? Tõlem még senki sem kért bocsánatot, senki nem mondta, pardon! Nekem meg lelkiismeret-furdalásom van, hogy én életben maradtam, az õ életüket pedig elvették.”

„Azt várja tõlünk most a világ,
hogy pusztán keresztényi könyörületbõl
bocsássunk meg, lépjünk tovább?
Bocsássunk meg azoknak,
kik gyermeket lánctalppal tapostak,
akik a sortüzet vezényelték?
Bocsássunk meg a mészárlásért,
a sok évnyi kegyetlen megtorlásért?

Felejtsük el, hogy arccal lefelé temették a magyart,
hogy sokaknak csak az emigráció maradt?
Felejtsük el a kínzások iszonyú borzalmait,
a halálraítéltek utolsó szavait?
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?
Hát nem! Nem és nem!”

(Wittner Mária)

 

Fehérgyarmat, 2009. március 22.

 

 
Határon átnyúló együttmûködés fejlesztése a magyar-ukrán határtérségben

 Az EGT & Norvég Finanszírozási Mechanizmus, valamint a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megbízásából a VÁTI  Kht. által lebonyolított "Határon átnyúló együttmûködés fejlesztése a magyar-ukrán határtérségben" címû program nyitókonferenciájára került sor a Megyeházán.
A Felsõ-Tisza Vidéki Kistérségi Társulás elnöke Dr.Tilki Attila 2009.március 11-én írta  alá a társulás által beadott nyertes pályázat támogatási szerzõdését Nyíregyházán. A társulás 15,5 millió Ft támogatást nyert területfejlesztési képzésekre, a határmenti együttmûködések fellendítésére. A projekt 11 hónapos, melyet a társulás a beregszászi Járási Tanáccsal együttmûködve bonyolít le, 25 önkormányzati vezetõ  bevonásával.
A támogatási szerzõdések aláírásán jelen volt - a magyar együttmûködõ szervezetek képviselõi mellett - Õexc. Siri Ellen Sletner, Norvégia magyarországi nagykövete és Õexc. Olav Berstad, Norvégia ukrajnai nagykövete is.Közel 550 millió forint értékben, 29 projekt támogatása révén kezdõdhetnek meg határon átnyúló együttmûködési fejlesztések az ünnepélyes szerzõdéskötések aláírását követõen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

 
Kalózkodás Szabolcsban, avagy fejétõl bûzlik a hal?

2009.03.09

 ELNÖK: Tilki Attila, a Fidesz képviselõje, kérdést kíván feltenni a pénzügyminiszternek: "Kalózkodás Szabolcsban, avagy fejétõl bûzlik a hal?" címmel. A képviselõ urat illeti a szó.

 DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ön is tudja, hogy jogerõs bírósági döntés van arról, hogy a Nyíregyházán, Miskolcon és Debrecenben sugárzó Gold FM Rádiónak be kellett szüntetnie a mûsorszolgáltatást. Ez az a rádió, amelynek üzemeltetõ cége a több milliárdos kormánygaranciával és bankhitelbõl rádiós hálózatot építõ Advertum tulajdona volt. Ez az a rádió, amely 105 millió forinttal tartozik az ORTT-nek. Ez az a rádió, ahol a Nemzeti Hírközlési Hatóság a fõvárosi ítélõtábla jogerõs ítéletét akarta végrehajtani, miszerint meg kell szüntetni a mûsorszolgáltatást a rádió 105 millió forintot meghaladó mûsorszolgáltatási díjtartozása miatt.

 Ezt akarta végrehajtani az NHH, de nem sikerült. Ez az a rádió, amelynél az adóberendezések leszereléséhez a Nyíregyházi Rendõrkapitányság segítségét kellett kérni. Az adóberendezéseket végül is azért nem lehetett leszerelni, mert a rendõrségi akció idejére a rádió megszüntette a mûsorszolgáltatást. Ez az a rádió, amelyik a rendõrség elvonulása után ismét azonnal sugárzott, és azóta is sugároz, immár kalózrádióként.

Milyen furcsa, hogy ebbe a biztonsági cég emberei által védett, úgynevezett kalózrádióba, ahová a rendõrség is nehezen jutott be, nem is beszélve a Nemzeti Hírközlési Hatóságról, az õrzõ-védõ szolgálat éberségét kijátszva, akadálytalanul jutott be egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei MSZP-aktivista, talán az irodavezetõ, aki megrendelte a rádióban az ön válságkezelõ roadshow-jának a hirdetését. Milyen furcsa, hogy Veres János miniszter úr, aki az MSZP megyei elnöke, abban a kalózrádióban hirdet, amelynek több mint 100 millió forint köztartozása van; abban a rádióban, amelyik bírósági döntést követõen átveri a hatóságokat, majd a rendõrség segítségével sem sikerül a jognak érvényt szerezni, mert a kalózrádió nem állítja le a sugárzást.

Elfogadható-e, miniszter úr, hogy egy immár törvényellenesen üzemelõ adó reklámozza az ön nyíregyházi fórumát? Önök ezek szerint csak szemet hunynak az önökhöz közel állók jogsértései fölött, vagy támogatják is õket? (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

 ELNÖK: A kérdésre Veres János pénzügyminiszter úr fog válaszolni.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! A kormány tagjainak az országban különbözõ alkalmakkor különbözõ helyszíneken tett, a válságkezeléssel kapcsolatos elõadásairól szóló tájékoztató teljesen nyilvános, valamennyi média számára lehetõvé tesszük a sajtótájékoztatón történõ részvételt, és szívesen vesszük, hogyha bármelyik média ezen eseményekrõl tájékoztat. Az, hogy vannak olyan médiák, amelyek nem kívánnak tájékoztatni, és nem kívánják ezt közhírré tenni, ez az õ ügyük, ezzel nem kívánok foglalkozni, nem is hajtunk arra, hogy ezen médiák ezzel foglalkozzanak, ahhoz képest, ahogyan õk ezt eldöntik.

Én magam, amikor Nyíregyházán jártam az elmúlt héten, akkor a sajtó rendelkezésére álltam külön interjú formájában és sajtótájékoztató formájában is. Ebbõl következõen úgy gondolom, hogy mindazok, akik az eseményrõl, magáról a tényrõl, a válságról, a válságkezeléssel kapcsolatos kormányzati cselekvésrõl, döntéshozatalokról a parlamentben, illetve a kormányban tájékoztatni akartak, megtehették, senki nem maradt a kérdésével megválaszolatlanul ezen a rendezvényen. Azt tudom mondani, hogy mindazok, akik a rendezvényt megelõzõen magáról a hírrõl tájékoztatást kívántak adni, lehetõségük volt rá, mint ahogyan eddig is mindig lehetõsége volt valamennyi nyilvános rendezvényrõl kinek-kinek tájékoztatást adni.

A képviselõ úr ugyanakkor szívesen mosott össze egymással tényeket a kérdésében. Az én ismereteim szerint - amelyeket cégbírósági adatok támasztanak alá - 2008. október 1-jétõl az ön által elmondott cégnek nincs tulajdonosi kapcsolata az ön által elmondott azon rádióval, amellyel szemben az eljárás folyik. Ha ez másként van, képviselõ úr, akkor nézzük meg együtt, hogy ez másként hogyan van valóságosan. Még egyszer mondom: a rendelkezésre álló cégbírósági adatok alapján ilyen kapcsolat nem lelhetõ fel, nem található, ebbõl következõen tehát nem érdemes ott kapcsolatot keresni, ahol nincs kapcsolat. Az én ismereteim szerint az MTC Jonatán Rádió Kft.-ben ez a bizonyos cég, amelyre ön hivatkozott, nem rendelkezik tulajdonosi részaránnyal, ebbõl következõen nincs tulajdonosi kapcsolat közöttük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 ELNÖK: Viszontválasz illeti meg Tilki Attila képviselõ urat.

 DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Csodálkozom, hogy ennyire félreértette a kérdésemet. Én azt mondtam, hogy az önök pártjának a hirdetése olyan rádióban hangzott el, amelyik jogszerûtlenül mûködik, és nem azt mondtam, hogy ki volt, ki nem volt a sajtótájékoztatón.

Ha figyelt volna, elmondtam az elején, hogy volt érdekeltség; ez nem jelen idõ, hanem múlt idõ. Azt pedig, nem hiszem, hogy tagadhatja, hogy korábban az Advertummal szoros kapcsolatban volt, hiszen a Magyar Közlönyben a kormánygarancia végrehajtásával a közremûködésért felelõs ön és az ön mellett ülõ Gyenesei miniszter úr volt. Tehát azt hiszem, nem mostam össze semmit.

Azt a kérdést tettem fel, hogy mégiscsak furcsa, hogy egy magyar kormánytag olyan rádióban hirdet, ahol bizonyos dolgok törvényellenesen mennek. Azt hiszem, ezt mindenki érti, és vártam volna egy világos választ erre a kérdésre. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

 ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót a pénzügyminiszter úrnak.

 DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselõ Úr! Attól világosabb válasz szerintem nem létezik, mint hogy örömmel vesszük, hogyha bármelyik média beszámol arról, hogy a válsággal kapcsolatos intézkedésekben mi történt a kormány oldaláról, mi történt az Országgyûlésben, mely törvényjavaslatot szavazta meg az ellenzék, melyet nem szavazott meg, vajon miért nem szavazta meg azt a törvényjavaslatot, amely például a lakáshitellel rendelkezõk számára kormányzati garanciát próbált biztosítani; szerencsére a javaslat megkapta a többséget.

Ezért azt tudom mondani, képviselõ úr, hogy örömmel vesszük, ha errõl bármelyik média beszámol. Hogyha éppen az önök által befolyásolt média nem számol be errõl, akkor nem kérem tõlük számon, ez az õ döntésük. Az, hogy részt vesznek-e a sajtótájékoztatón, részt vesznek-e az eseményen, megint az õ döntésük. Ha felteszik a kérdésüket, akkor választ kapnak a kérdésükre. Hogyha interjút kérnek, akkor kapnak interjút.

Azt tudom mondani, képviselõ úr, hogy egyetlenegy média sem volt ebben a kérdésben diszkriminálva, mindenki megkapta a pontos tájékoztatást, de ez nemcsak Nyíregyházán volt így, hanem az ország más megyéiben, az ország más területein is, és tudomásom szerint a kormány valamennyi tagja ugyanígy járt el, azaz mi tájékoztatunk, és örülünk annak, hogyha a média errõl beszámol, és tájékoztatja a közvéleményt. (Zaj a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Köszönöm, hogy egyetértünk. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 ELNÖK: Az elégedetlenkedõ képviselõ úrnak azt tudom mondani, hogy az akusztikai problémákat esetleg csak egy újabb kérdés feltétele oldhatja meg. Én is akusztikai problémákat véltem felfedezni, de ez nem elõször fordul elõ.

 

 
Meddig törölhetik még belénk a konkurencia mocskos mancsait?
2009.03.02.

   Tisztelt Országgyûlés! Tilki Attila, a Fidesz képviselõje, kérdést kíván feltenni a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek: "Meddig törölhetik még belénk a konkurencia mocskos mancsait?" címmel. Képviselõ úr, öné a szó. 

     DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Rájár a rúd a magyar állattenyésztésre. Nem elég a kormány elégtelen mûködése vagy a válság miatt keletkezõ egyéb hátráltató tényezõk, az állatvédõk bõrébe bújt konkurencia is egyre aktívabb.

     A sertéstenyésztés hazai hanyatlását már pontosan ismerjük. Az egykori tízmilliós sertésállományból mára csak mintegy 3,5 millió maradt. A tejágazat maga a katasztrófa. Ráfizetéses a húsmarhatartás is, és sajnos a baromfiágazatban sem rózsásak a kilátások. Közben pedig alaptalanul és erõsen megkérdõjelezhetõ hitelességgel rombolják szárnyas termékeink jó hírét. A korábbi libamáj-mizéria gazdasági hatásait csak nagy nehézségek árán lehet felderíteni, és tessék, itt egy újabb botrány, a libatépés. Nem nehéz felfedezni a dolgok körül a konkurencia mancsainak nyomait. A hárombetûs német, itthon is népszerû csatornán futó reklám, amely állítólag a magyar állapotokat hivatott bemutatni, rögtön tippet is ad a nézõknek, hogy milyen nemzetiségû termékeket vásároljanak a mienk helyett.

     A hazai híradások szerint olyan teleprõl készített vágóképekkel járatják le a libaágazatot ismét, ahol már négy éve nem is tartanak jószágot. A bemutatott képek valóban drasztikusak, de a kérdés, hol és hogyan készültek. Ismét a magyar agrárdiplomácia gyengeségét láthatjuk, a kormány által legyengített országba minden jöttment, úgy gondolja, belerúghat, és beletörölheti mocskos mancsait.

     Tisztelt Államtitkár Úr! Miképp lehetséges az, hogy még a saját érdekeinket sem tudják megfelelõen képviselni? Egyáltalán indult-e már valamilyen vizsgálat annak érdekében, hogy bizonyosságot nyerjünk a látott képek valóságtartalmáról vagy a bemutatott helyszínek létezésérõl? Történt-e feljelentés az ominózus felvételek alapján? Ebben az egyébként is válságos idõszakban mit tesznek 30 ezer munkahely megõrzéséért? Mit tud tenni az agrártárca a károk enyhítésére?

     Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.

     ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselõ úr. A kérdésre Gõgös Zoltán államtitkár úr válaszol. Parancsoljon! 

     GÕGÖS ZOLTÁN földmûvelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! A magyar állattenyésztés mélyrepülése '90-ben a "Tovariscsi, konyec!"-cel kezdõdött, és azt gondolom, akkor mi nem voltunk hatalmon, utána meg folytatódott egy tenyészállat-kivágási támogatással. Most ebbe nem szeretnék belemenni, de azt gondolom, az igazsághoz ez is hozzátartozik. 

(16.30) 

     Ami a két esetet illeti; a feljelentés a második esetben történt, és ami érdekes a dologban, hogy állatvédõ szervezetek részérõl. Úgy gondolom, ez alapvetõen az õ feladatuk. A kormánynak természetesen az a dolga, hogy ha ilyen típusú felvételeket lát, akkor kivizsgálja, hogy ez valóban megtörtént-e, hiszen ami a felvételeken volt, az valóban állatkínzás volt. Csak én teljesen biztos vagyok benne - ismerve ezt a technológiát, hiszen gyerekkoromban elég sokat gyakoroltam magam is -, hogy aki ezt végzi, annak egyáltalán nem érdeke, hogy az állatnak bármilyen kárt okozzon, hiszen az egy értékes jószág. És nem emlékszem, hogy bármikor is varrótû lett volna akár anyámnál, vagy bármelyik asszonynál, aki mondjuk, libatépést végzett. Tehát ez egy nyilvánvaló manipuláció volt. Ennek kapcsán majd az érintett hatóságok el fogják végezni a felderítést.

     A másik esetben, a libatömés kapcsán pedig a Baromfi Terméktanács készíti elõ Németországban a pert, ehhez a minisztérium minden jogi segítséget megad. Azt gondolom, ebben teljesen zárt a magyar közvélemény, hiszen abszolút többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy itt semmiféle állatkínzásról nincsen szó. És szeretném itt is megerõsíteni, hogy minden vonatkozó európai uniós jogszabályt ezen a területen betartunk. De nyilván azt sem lehet elkerülni, hogy idõnként kirívó esetek ne történjenek, fõleg akkor, ha még azokat meg is rendezik, mint ahogy én úgy gondolom, mind a két esetben történt.

     Az, hogy ebben a konkurenciának, meg kinek milyen szerepe volt, azt nyilván elég nehéz kideríteni, de egy biztos, képviselõ úr, ha ebben a dologban összezárunk és a hungarikumainkat, illetve a magyarországi hagyományoknak megfelelõ állattartást közösen megvédjük, akkor úgy gondolom, a jövõben egyre kevesebb lehetõsége lesz a konkurenciának az ilyen típusú támadásokra.

      Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)


 
Kórház-átszervezés Szabolcsban
2009.02.26

Átszervezi, összevonja a fenntartásában mûködõ nyíregyházi, fehérgyarmati és nagykállói kórházat csütörtöki döntése szerint a fideszes többségû Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Közgyûlése.

A térségi helyhatóság április 30-ig százszázalékos tulajdonú nonprofit, kiemelkedõen közhasznú korlátolt felelõsségû társaságot hoz létre a nyíregyházi Jósa András Oktató Kórházban, a fehérgyarmati Szatmár-Beregi Kórház és Gyógyfürdõknél, illetve a nagykállói Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórházban - számolt be Seszták Oszkár közgyûlési elnök az MTI-nek a 40 igen és 3 tartózkodó szavazattal meghozott határozatról.

Hozzátette: a három kft. egységes irányítására szintén 100 százalékos önkormányzati tulajdonban lévõ, zártkörûen mûködõ részvénytársaságot, holdingot alakítanak.

Az átszervezéstõl jelentõs mûködési költségmegtakarítást vár a megyei önkormányzati közgyûlés, s egyben a betegellátás színvonalának megõrzését és a kórházi munkahelyek megtartását reméli - mondta a fideszes elnök.

Seszták Oszkár elmondta: az átszervezést az indokolja, hogy hiába próbálták a kórházak vezetõi, munkatársai és a térségi helyhatóság is megteremteni az intézmények pénzügyi egyensúlyát, az alulfinanszírozás veszélybe sodorta a minõségi betegellátás fenntartását. A három kórháznak már nincsenek tartalékai, nincs mód megtakarításra, így a rentábilis mûködtetés érdekében elkerülhetetlenné vált az átalakítás.

Kiemelte: a modellértékû struktúra remélhetõleg lehetõséget biztosít majd az intézmények összehangolt, gazdaságos mûködtetésére, a források optimálisabb kihasználására és a jelenlegi finanszírozási nehézségek leküzdésére.

Rendes Sándor, a szabolcsi önkormányzati hivatal titkára az MTI-nek elmondta: a megyei önkormányzat a kórházi vagyont használatra bocsátja zrt.-nek, így tulajdonjogát továbbra is megõrzi. Az április 30-ig létrejövõ zártkörûen mûködõ társaság átveszi a kórházak dolgozóit.

A zrt.-t a késõbb megválasztandó vezérigazgató irányítja, míg a fõigazgatói tisztséget Pikó Károly, a nyíregyházi, a stratégiai igazgatóit Vadász Mária, a fehérgyarmati, a kontrolligazgatóit pedig Móré E. Csaba, a nagykállói kórház jelenlegi igazgatója látja majd el.

(MTI)

 
Tiltakoznak az önkormányzati hivatalok tervezett megszüntetése ellen
2009.02.25

    Nyíregyháza, 2009. február 25., szerda (MTI) - A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülések tiltakoznak a helyi önkormányzati hivatalok tervezett megszüntetése ellen - mondta Tilki Attila, Fehérgyarmat polgármestere, a Fidesz országgyûlési képviselõje, térségi pártelnöke szerdai sajtótájékoztatóján, Nyíregyházán.

    Elfogadhatatlan az az elképzelés, hogy az 1.500 lakosú településeken ne mûködjenek önkormányzati hivatalok a jövõben - hangsúlyozta a helyhatósági vezetõ.
    Tilki Attila szerint Szabolcs az aprófalvas megyék közé tartozik, így a tervezett reform alapján a mostani 229 települési önkormányzat közül 131-et érintene az elképzelt átszervezés.
    A szatmári tájegységben, Fehérgyarmat környékén - folytatta - a községek döntõ többsége, 600-700 lelkes. Ez - mutatott rá - azt jelentené, hogy az 56 település közül mindössze négy helyen lenne önálló polgármesteri hivatal: Csengerben, Tunyogmatolcson, Jánkmajtison és Fehérgyarmaton. Hozzátette: egy-egy szatmári település önkormányzatánál jelenleg évente átlagosan több, mint 2.500 ügyirat keletkezik, csak szociális jellegû 800-900 akta. Így, ha a helyi hivatal megszûnne, ennyi esetben kellene máshová utazniuk, akár 35 kilométerre is, a kis községek lakóinak.
    Tilki Attila szerint joggal mondják a szabolcsi kistelepülésen élõk, hogy "El a kezekkel az önkormányzatoktól!".
    A polgármester kitért arra, hogy "nem lehet elhinni, hogy az önkormányzatok mûködésének megtakarításából keletkezett pénzt a településeken marad, hiszen amit a korábbi megszorításoknál is elvontak, mind a központi költségvetést növelte".
    Kozma Péter, a Szabolcs megyei önkormányzat fideszes alelnöke a sajtótájékoztatón a térségi helyhatóság nehéz költségvetési helyzetét ismertetve kiemelte: a kötelezõ feladatok ellátásához hosszú évek óta nincs meg a megfelelõ normatív támogatás. A megyei önkormányzatok a támogatási korrekcióknak mindig a vesztesei voltak - hangoztatta, hozzátéve: az illetéktörvény mostani változtatásával közel 200 millió forinttól esett el a térségi helyhatóság, s ezt a forrást nem pótolják a számára.
    Az elégtelen támogatások miatt hitelfelvételre, kötvénykibocsátásra kényszerült a szabolcsi önkormányzat is, hiszen intézményeinek rendben tartása másképp aligha lehetséges. Kozma Péter hozzáfûzte: az idén is halaszthatatlan felújításokat kell elvégezni, hogy például az iskolák megfeleljenek a követelményeknek.
     Gyenesei István önkormányzati miniszter múlt szerdán ismertette a kormány javaslatát az önkormányzati rendszer megújítására.
Mint mondta, jelenleg szétaprózott az önkormányzati igazgatás, indokolatlanul drága a bürokrácia, és ez megnehezíti az állampolgárok ügyeinek intézését. A kormány azt javasolja, hogy az önkormányzati képviselõ-testületek létszámát differenciáltan csökkentsék, ez azt eredményezné, hogy a jelenlegi  25.941 fõs képviselõi létszám 45,7 százalékkal csökkenne: 14.077 fõre - mondta.
    Az 500 fõ alatti településeken megfontolandó, hogy mûködjön-e fõállású polgármester, ennek az lenne a feltétele, hogy a település költségvetésén belül a mûködési költségek 5 százalékát nem haladhatja meg a polgármester javadalmazása - közölte a Gyenesei István. Megváltozna a jegyzõk jogállása, körjegyzõséget nem csak egymással határos települések alakíthatnának, és csökkenne az önkormányzati hivatalok száma: 1.500 fõ alatti településen nem lehetne önálló hivatalt mûködtetni. Kérdésre válaszolva a miniszter azt mondta, összességében 20 milliárd forintos megtakarítást jelenteni az önkormányzati csomag.

(MTI)


 
Cinkét fõztek Szatmárcsekén
2009.02.24

Példaértékû volt a szatmárcsekei gasztronómiai fesztivál: cinkefõzésben versenyeztek, de a rekord felállításában együttmûködtek a csapatok.


Túlszárnyalták az eredetileg kitûzött tervet a Nemzetközi Cinkefõzõ Verseny résztvevõ csapatai: a szombati szatmárcsekei rekordkísérlet a vártnál nagyobb sikerrel, mintegy 191,6 méter hosszan kígyózó puliszkával zárult.
– Az eddigi Guinness-csúcs 156 méter volt, ezért a képzeletbeli mércét 160-ra tettük, s nagy öröm számunkra, hogy még ezt is sikerült túlteljesíteni – értékelt dr. Hanusz Árpád, a Falusi- és Agroturizmus Országos Szervezetének alelnöke, aki elmondta: a korábbi rekorder erdélyi közösséggel megállapodtak, évrõl-évre megkísérik egymás teljesítményének felülmúlását.

A világraszóló méretû szatmárcsekei puliszkát tucatnyi közösség alkotta meg, s az együttmûködés példaértékûsége mellett ki kell emelni a házigazda csapat mindannyiukat segítõ munkáját.
– Negyven liternyi fõtt egyszerre az üstben, de hogy formálható legyen, egyszerre csak egy tállal vettek ki belõle az asszonyok, majd ha azt beépítették a sorba, jöttek a következõ adagért – magyarázta a hatalmas mennyiséget hosszú idõn át kavaró helyi Járai László, akit Csernyi Jánosné váltott fel egy-egy szusszanásnyi idõre.

Persze kóstolni nem csak itt lehetett, a hagyományos szatmári konyhák bútoraival berendezett sátrakban a kötelezõen készítendõ cinke mellett a térség számtalan ízét vonultatták fel a csapatok. A penyigeiek maguk varrta rongybabáikkal ékesített fõzõhelyén a szilvalekváros fánk, a géberjéni csapatnál a változatos sütemények, a kisnaményi Fakanálforgatóknál a málékásás töltött káposzta bírta maradásra a látogatót, s a kölcseiek bundázott almakarikája is gyorsan fogyott. A zsûri elégedetten nyilatkozott az ízkavalkádról, a szervezõk és a vendégek pedig az említetteken túl az esti bál és a vasárnapi disznótor sikerének örültek.

A világraszóló finomság mellett fõszerepet kapott a burgonyás lisztbõl készült cinkepuliszka is: a rekordkísérlet közben a fõzõcsapatok többi tagjának a cinkefõzés adott feladatot. S a verseny részeként összeállított ételsor, így hát a kötött-tészta levestõl a lapcsánkáig a térség jellegzetes étkeit mind megkóstolhatta a rendezvényre látogató. De nem csak ízeikkel csalogatták sátrukhoz a csapatok tagjai a látogatókat, a fõzõhelyek népi bútordarabjai között szatmári vendégszeretettel kínálták a hozzájuk érkezõt.

A program mókás elemének számított a libafogó verseny, amelynek résztvevõi a havas terepen szerteszét szóródó, menekülõ gágogó társaságot próbálták ügyességben lekörözni. A kiváló hangulatot fokozta tovább a színpadra lépõ amatõr és mûvészeti hagyományõrzõ csoportok kulturális kavalkádja, majd ennek folytatásaként az esti órákban zajló puliszka bál.

A rendezvény második, vasárnapi napján disznótorba hívják a szatmárcsekeiek az érdeklõdõket, akik ezalatt a térség nevezetességeit is megismerhetik.

forrás: SZON
 
Cégvezetõkkel egyeztettek
2009.02.12.

A vállalkozók javaslatait lehetõség szerint beépítik a költségvetésbe.
Rendhagyó fórumot tartottak Fehérgyarmat vállalkozóinak a napokban a város polgármesteri hivatalában. Az összejövetel már hagyománynak számít, hiszen a városvezetés bizonyos idõközönként találkozik a helyi cégek irányítóival tájékozódási és tájékoztatási célból, az eddigi, telephelyre látogatással szemben most viszont a városházán tartották a találkozót.
– Olyan szándékkal hívtuk meg a rendezvényre a vállalkozókat, hogy bemutassuk nekik az idei költségvetés-tervezetet, illetve, hogy a gazdasági válság helyi vonatkozású hatását felmérve egyeztessük, miben tudunk segíteni a cégeknek, vállalkozóknak – emelte ki dr. Tilki Attila polgármester.
A jelenlévõket Gacsályi Ferenc, önkormányzati képviselõ köszöntötte, majd dr. Tilki Attila tartott elõadást, amelyben képet adott a város pénzügyi helyzetérõl és gazdálkodásáról, majd összehasonlította a fehérgyarmati kistérség mutatóit a környezõ kistérségekével.
A tájékoztató után a résztvevõk megfogalmazták véleményüket, kéréseiket, felmerült igényeiket, majd választ kaptak kérdéseikre.
– Kiemelt cél volt a fórum megszervezésekor, hogy még a költségvetés elfogadása elõtt lehetõséget biztosítsunk a vállalkozók számára, hogy megfogalmazhassák ide kapcsolódó módosító javaslataikat. Ezeket a képviselõ-tesület elé terjesztve megtárgyaljuk – tájékoztatott dr. Tilki Attila.
A találkozón a magas volt a részvételi arány, s a megjelentek hasznosnak ítélték a rendezvényt.

Forrás: SZON
 
Rekonstrukció gyermekfejjel gondolkodva

Két éve még a lét is kérdéses volt, napjainkra viszont korszerûsíteni is sikerült.
Saját készítésû aprósüteménnyel fogadták a vendégeket a napokban a fehérgyarmati bölcsõdében: a celofánba csomagolt, masnival átkötött figyelmesség a dolgozók kedvességén túl jelzésértékkel bírt. Az intézmény munkatársai, az oda járó gyerekek és szüleik köszönetét fejezte ki a megújult létesítményért, a korszerûbb körülményekért. Aki ismeri a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Óvoda és Bölcsõde legkisebb gyermekeket fogadó tagintézményének néhány évvel ezelõtti nehéz helyzetét, érti az érintettek örömét.
– Komoly vita alakult ki két évvel ezelõtt azon a testületi ülésen, amelyen a bölcsõde jövõbeni létérõl kellett dönteni, hiszen az ésszerûség azt indokolta, hogy egy kisváros erõn felül nem mûködtethet intézményt – emlékezett vissza a kritikus idõszakra dr. Tilki Attila polgármester, és szavai folytatásából kiderült: egy emlékezetes mondat zárta le az ész és az érzelem közötti vívódást.
– Képviselõtársunk, dr. Esze Tamás mondta a vita közben, hogy „attól (is) város a város, hogy van bölcsõdéje”, s a szavak mögöttes tartalmát mindenki értette – utalt a döntés eredményére a polgármester.
Akkor még senki nem gondolta, hogy hamarosan rátalálnak egy kedvezõ pályázati lehetõségre, s nem csak, hogy megmarad, de meg is újul a gyermekintézmény. Ez utóbbit, a korszerûbbé és szebbé válást ünnepelték a napokban, s Varga Lajosné, a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Óvoda és Bölcsõde igazgatója szívbõl jövõ köszönetét fejezte ki a városvezetésnek és az önkormányzat dolgozóinak, a kivitelezõ cég magas színvonalú munkát végzett munkatársainak, a gyermekintézmény kollektívájának, és a bölcsõdés apróságok támogató szüleinek. 
– Bölcsõdénk népszerû, a szülõk elégedettek, így jó helyre került a pályázati összeg, s jó szolgálatot tesz – összegzett Varga Lajosné.
Hasonlóan vélekedett a tagintézmény vezetõje, Kiss Csabáné, aki köszönõ szavai között megemlítette, a jelenlegi, 36 fõs gyereklétszám a bölcsõde létének szükségességét igazolja. 
– A munka nagy kincs, ezért óriási segítség a szülõnek, hogy ha munkahelyén úgy kérik, gyermeke 3 éves kora elõtt is visszamehet dolgozni, mert van hol elhelyezni a kicsit – érvelt tovább a bölcsõde hasznossága mellett dr. Tilki Attila, és hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a szülõk is érezzék, itt elsõdleges a gyerek, s csemetéik révén érezzék jól a város bölcsõdéjében magukat.
A rekonstrukció elsõdleges élvezõi, a bölcsõdés apróságok mozgásos dalos játék elõadásával köszönték meg az elvégzett munkát, majd boldogan mutatták be a vendégeknek a megújult helyiségeket és a felújítást kiegészítõ eszközkészlet-fejlesztés új darabjait, köztük a meseházikót. A színes falú kuckót, amelynek ajtaja mellett ha megnyomják a csengõ gombját, a berregõ hangot kutyaugatás, majd macskanyávogás követi. Aranyos! Olyan, mint a rekonstrukciót levezénylõk hozzáállása. Azoké, akik gyermekfejjel gondolkodva a korszerû körülmények mellett készségfejlesztõ szobai és szabadtéri játékokat is vásároltak az intézménynek. Mert bár tetszik az új öltözõszekrény a gyerekszemnek, a kis szíveket a játék dobogtatja meg igazán. 

Mint Kormány Károly, a kivitelezõ helyi cég, a FEMÉP Kft. ügyvezetõje tájékoztatott, a mintegy 8,4 millió forint összértékû beruházás munkálatai között az épület teljes festése, a nyílászárók cseréje, a vizesblokk és gyermeköltözõ felújítása, burkolatcsere szerepelt, valamint bõvítés során egy csoportszobával és hozzá tartozó öltözõvel, illetve vizesblokkal gyarapodott az intézmény. S a keretbõl – a gyermekek nagy örömére – kültéri játékok beszerzésére is jutott pénzösszeg.                                                                                 forrás: SZON

 

Tovbb...
 
A Nagyapám
A Doni tragédia 66. évfordulóján ugyanúgy, mint máskor januárban mindig a II. Magyar Hadsereg tragédiájáról szóló könyveket, visszaemlékezéseket veszem le a könyvespolcomról.

Különös ez a viszony, ahogy ismét elolvasom, a már kívülrõl tudott településneveket: Sztarozsevoje, Korotojak, Boldirevka, Uriv, Osztrogozsszk, Veretje és hosszasan lehetne sorolni tovább, de a hatása mindig valami újat nyújt számomra.

Olvasás közben megelevenednek a képek: a roham, a visszavonulás,  s majd a kétségbeesett harc a túlélésért.

Az önkényuralmi rendszer elhallgatta, azt ami történt a Keleti Hadmûveleti Területen, vagy ha éppen beszélt is róla,  azt  az orwelli kettõsbeszéd módján tette . Dicstelen embereknek lefestve a magyar katonákat.

Ám a családokban az elfelejtett hõsök a hivatalos propagandával ellentétes módon az egyéni sorsok szemszögébõl meséltek azokról az iszonyú hónapokról.

Emlékszem gyermekkoromban és késõbb fiatalkoromban is nagyon vártam a Karácsony második napját, mert az ünnepi ebéd után a Nagyapám mesélt a Don Kanyarról.

Soha nem fogom elfelejteni azt, hogy szinte éreztem  gyermeki fejjel a vodka illatát, amit roham elõtt fújt a szél a hidegben fagyoskodó magyar bakák állása felé. Magam elõtt látom a nagy réteket, a vízmosásokat, ahol úgy dõltek el a meglõtt katonák, mint ahogy egy nyári szélben hajladoznak a fûszálak, elképzeltem a lángoló várost, ahonnan menekültek hosszú tömött sorokban az elkeseredett, megtört fiatalok és idõsebbek. Még most is a fülemben van, ahogy nagyapám sokat ismételte az orosz kiáltást „uri, uri”, ami azóta már tudom urá, urá kiáltásként hangzott el.

Elképzeltem a 165 cm magas 29 éves katonát, aki a II. Rákóczi Ferenc 12. gyalogezred II. zászlóaljának géppuskását, a Nagyapámat.Nagyon büszke voltam rá, mert ott kint a zord körülmények között is hõsiesen védte a Magyar Hazát. Ez a büszkeség s mély tisztelet mindmáig él bennem iránta.Sok-sok családban volt ilyen nagyapa. Szinte nincs olyan kis közösség, amelyik ne veszítette volna el a hozzátartozóját.

 2008-ban újra találkoztam a Nagyapámmal kint a Don kanyarban, ahol felkerestünk „ valamennyi keresztet”.
Ott volt velem lelkileg,  amikor a sztarozsevojei vakbélháton sétáltam, ott volt velem és elhunyt bajtársait szólította a boldirevkai közös temetõnél, ott volt velem amikor a lángoló város Osztrogozsszk utcáin sétáltam, ott volt velem amikor belehasaltam a korotojaki magaslaton az egykori lövészárokba, ott volt velem a veretjei temetõben ahol nagyon sok egykori nyíregyházi honvéd nyugszik, ott állt mellettem amikor Puhovóból az egykori ,ma már romos, elhagyatott templom mellõl földet hoztam haza.
Ott volt velem amikor magyar földet szórtam a csendes Donba és büszke volt rám. Olyan büszke, mint ahogy én  a Nagyapámra.

Igenis sokan büszkék vagyunk a nagyapánkra, akik ha hazajöttek életük kitörölhetetlen része maradt Oroszország.

Ha elõveszünk egy mészkõ darabot a vakbélhátról, vagy Márkiból és megsimogatjuk mindenki velünk van, azok is akik nem jöttek haza, azok is akik sebesüléseik miatt rövidebb életet éltek,  azok is megélhették azt, hogy mint hõsökrõl beszélhettünk róluk, és azok is akik még élnek.

Mindenkinek el kellene mennie legalább egyszer a Don kanyarhoz, hogy érezze, megsimogassa az édesapja, nagyapja, dédnagyapja lelkét.

Megéri.

 

Néhai Tóth István hivatásos törzsõrmester emlékére.

 

Dr. Tilki Attila

2009. január

 



Magyar Bakák Dicsõsége- Honvédroham

Írta. Vitéz Rózsás József

Részlet

 

„ Jaj, Jézus, nincs karom!...Sebaj elõre!

Szuronyt neki! Ne sajnáld, vágd csak üsd!

Anyám…fiam!... A rohamkést elõre!

Nincs irgalom!...Megfojt a gáz a füst!...

Jaj, Jézus meghalok!.. Sebaj elõre!

Most áll a bál.

 

És zúg a harc a lángokban, füstben, porban.

Tombol, zuhog, rikolt sok bõsz elem,-

Egy percre csönd…megáll a szív verése,

Aztán hajrá! Miénk a gyõzelem!

Miénk az állás lángokban, füstben ,porban

S A GYÕZELEM!

 

….S a bõsz tusák helyén a felkelõ nap

Halott honvédet egyet sem talál..

Másé a földi sír s babér! ÖVÉK A

HARCOK HARCA S HALÁLTALAN HALÁL!

A bõsz tusákban nem hal meg a honvéd,

Csak elesik…

 

Mert tudjátok-e, holdas éjszakában

Kik járnak fent a szép felhõk felett?

S ki a vezér, ki a bús bíborpalástban

Vezényli ott a harci rendeket?

Kik járnak fent a fodros fellegekben.

Tudjátok-e?

 

Elesett hõsök õk…a hadak útján.

Elõttük Szent László király halad,

Vezeti õket örök, új csatákra:

Hazáért halni mindig kész hadat!

Honvédek õk ott fent a hadak útján

MAGYAR BAKÁK!

 

 
<< Els < Elz 1 2 3 4 5 6 7 Kvetkez > Utols >>

Eredmnyek 100 - 132 / 220
 

Hírek

 2010.12.11.

Visszakaptuk a vasútközlekedést

Egy évet kellett várni. A Somodi Mária-féle Közlekedési Klub szervezésében 2009. december 12-én tartottunk vonalbúcsuztató megmozdulást. Akkor úgy tûnt, hogy bármennyire is ésszerûtlen a döntés, a vasútunkat halálra ítélték. Hiába a tradíciók, hiába az igény, a rációt suttba dobva - tisztán pénzügyi szempontok alapján - a fõvárosban döntöttek a mi közlekedésünkrõl. S bár ígérte az akkor ellenzéki, azóta kormánypárt, hogy amennyiben õk irányítják az országot, abban az esetben visszaállítják a közlekedés bevált rendjét, valljuk be: hittük is meg nem is. Idén december 11-én aztán megtörtént. A területért felelõs államtitkár, Fónagy János részvételével megtartott ünnepség keretében visszakaptuk a vasútközlekedést




 
2010.11.26.

 Kölcsey Ferenc Általános Iskola akadálymentesített feljárójának átadása

2010. november 26-án a Kölcsey Ferenc Általános Iskola, Óvoda és Bölcsõde intézményében  akadály mentesítési feljáró átadására került sor
 

 
 
2010.09.29.

Újraindul a vasút
 
Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Minisztérium döntése alapján a 113-as számú, Fehérgyarmat – Zajta vasúti vonalszakaszon a személyszállítás a decemberi menetrendváltást követõen újraindul.



 
 
2010.09.24.

Kölcsey Ferenc Általános Iskola épületének tetõ szigetelése befejezõdött

A Kölcsey Ferenc Általános Iskola épület tetõszigetelésének állapota rendkívül leromlott a szélsõséges hideg, illetve meleg idõjárások váltakozása következtében. A folyamatos beázások jelentek meg az emelet több tantermében és a földszinti ebédlõ helyiségében. Az Önkormányzat egyetemleges biztosítása a tantermek festésének kijavítását finanszírozza, viszont a tetõ kijavítását nem.



 

 2010.09.14.

Tájékoztatás térfigyelõ kamerák elhelyezésérõl

Fehérgyarmat Város Önkormányzatának Közterület-felügyelete térfigyelõ kamerákat helyeztet el a város belterületének különbözõ pontjain a közterület rendjének megóvása érdekében (Városfejlesztés, Környezetvédelmi és Mûszaki Bizottság 80/2010. (IX.01.) VFB határozata alapján):

1. Sétáló utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget - Városi Galéria épülete

2. Kertváros utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – Kis ÁBC

3. Sport utca, szelektív hulladékgyûjtõ sziget – ÁFÉSZ Italdiszkont

4. Körforgalmi csomópont, Kossuth tér, Petõfi utca

 

YouTube videók

 

Ajánlott oldalak


 
 






 








 
 
 



 

2007.

Ajánlott böngésző: Firefox